Fortyogás

Puffogott, csak úgy puffogott magában....mit csinál ez az idióta alak.
Csak úgy  beledobálni egy löttybe engem, mindenféle előzetes értesítés nélkül....pfuhhh...ki hallott már ilyet.
Igazán szólhatott volna, hogy ezt tervezi. Persze, gondolhattam volna, hogy valamire készül. Egész éjszaka abban a hideg vízben dideregtem.
Még jó, hogy reggelre kicsit felmelegedett azért a lé alattam, de még így is kilelt a hideg.

No, itt azért már jó meleg van. Végre nem fázom...sóhajtott egy jólesőt.

Valami levelet dobtak melléje, meg kevés furcsa édeset és igen, jó adag sósat is.
Tiszta émelygős lett itt minden....próbált nem belekortyolni.
Egy adag savanyút löttyintettek mellé.- Próbált elhúzódni tőle, de nem sikerült. Beletörődve összehúzta magát. Azért magában fintorgott egyet. Micsoda büdös valami.

A meleg egyre fokozódott. Egyre sűrűbb lett minden. A melegtől megduzzadt, helyenként ki is repedt. Csodálkozva vette észre, hogy darabokra esik. Az egész puffogva fortyogott, ütemesen emelkedett, aztán egy szusszanással nagy adag gázt lövellt a levegőbe. Lenyugodva, csöndben forrt tovább a következő még nagyon szusszanásig. Mint egy gejzír, csak itt a környezet is forró volt.

Amikor már ritkultak a kitörések, hirtelen vége lett a mozgásnak.
elzárták alatta a gázt.
A lencsefőzelék szürkés-barnás, egységes kásaként pihent a tűzhelyen.
Várta az éhes ebédelőket.

Kész vagyok....

Jeges vízbe pottyant. Vacogva húzta össze magát.

Belemerítették valami puhaságba, ami teljesen befedte, minden kis redőbe jutott belőle. Prüszkölve fújtatott, próbálta a szeméből kitörölni ezt a kenőcsös valamit.

Gyorsan belezuttyantották egy mélységbe. Próbált kapálózni, de nem tudott megkapaszkodni.
Sistergett alatta valami síkos. Elmerült benne, hiába kapálózott.

Összeütközött másokkal, vállát, könyökét használta, hogy ne verjék össze-vissza.
Kék-zöld lett volna, ha nem fedi az a puha kabátka. De befedte.

Kétségbeesetten vett egy mély levegőt és elmerült.

Barnáspirosan jött fel pár perc múlva, nem látszott a kabátban, hogy elkékült attól, hogy majdnem megfulladt. Megkönnyebbülve vett mély levegőt, és szétnézett. A többiek is fáradtan lihegtek a síkos valami felszínén, úszkáltak ide-oda.

Már nem érdekelte őket az, hogy össze-össze ütköztek.
De nem is, inkább összeszorultak. Elnéző mosollyal vették tudomásul, hogy nincs bent annyi hely, hogy kényelmesen elférjenek, mert a kabátjuk megduzzadt, szinte egymáshoz értek.

Egy mély öbölben találta magát, és huss, kiszedték, majd egy puha fehérségen landolt.

A palacsintatésztába mártott zöldség kimerülten pihegett a papírtörlőn.
Kész vagyok- gondolta.

Bezárva

Eleinte vidáman úszkált a vízben, szép átlátszó volt, lelátott a mélyére is, ha akarta volna, ki tudta volna venni az alján a mintákat. De inkább ide-oda mozgott élvezte az életet, ficánkolt örömében. Arca kipirosodott. A sárgák és a zöldek is oda-odakacsintottak neki, ők is örültek az együttlétnek.

Lassan hidegebb lett. Vacogni kezdett. Már nem esett olyan jól neki az úszkálás, a víz is mintha nehezebb lett volna, valami szirupos furcsasággá vált, alig tudta már a vállát kiemelni belőle.
A hideg erősödött. A vízben valami furcsa fehéresség kezdett kikristályosodni. Már moccanni sem tudott, kétségbeesetten próbálta a fejét a víz felett tartani. De nem ment.
Utolsó erejével még vett egy nagy levegőt, aztán a fagyos fehérség szorosan összepréselte és magával rántotta a mélybe.
Megfagyott.

- Zsuzsikám, kész a fagyi.
Egy kéz kinyitotta a mélyhűtőt és kivette belőle a gyümölcsfagyit.
Szép egész gyümölcsdarabok voltak benne, eper, sárgabarack és kiwi.
Finom volt.

Harc és vereség

Remegtek a levelei, ahogy próbált elhajolni az éles fém elől.
A nap átsütött rajtuk, halványzöldjük árnyékot vetett a deszkára.
Hiába küzdött, darabokban hullott a fára, erőtlenül elernyedt, megadva magát sorsának.

A piros szeletek már nedvesen várták, hogy összekeveredjenek vele.

Valami keményebb  dolgok nyomták alulról, lenézett, piros, sárga és zöld darabkák voltak, kevésbé nedvesek, mint a piros szeletek. Nyomták őt.

Fehér karéjok hullottak szórványosan rájuk, orrukat fintorogva fordították el az erős szagtól. Fúj, micsoda büdös valami....suttogták erőtlenül.

Aztán valami síkos csorgott rájuk, amit egy savanyú valami követett.
Ez utóbbitól összeugrottak. Ahogy egymásnak préselődtek, fehér kövecskék hullottak rájuk. A síkos, savanyú és sós valami a nedvességüktől egységes folyadékot képeztek.

Egy görbe fém közelített feléjük. Sikolyukat elnyelte a surrogás.
Összekeverték őket, egymásba gabalyodott a remegő zöld levélke, a piros szelet, a színes kemény darabkák és a fehér, szagos karéjok.

Elkészült az isteni kevert saláta, három színű kaliforniai paprikával, paradicsommal, hagymával és salátával olajos, ecetes öntettel.
Lehetett tálalni.

MeseMágia: Julcsi és a Színek Sárkányai (egyben)

MeseMágia: Julcsi és a Színek Sárkányai (egyben): Julcsi korán ébredt, de nem tudta, hogy mire. Átölelte Brummogót, az Alvómacit és megpróbált visszaaludni. De nem ment, maga se tudta, ...

Rodrigo és bandája nagy csatája a rettegett Borotvás Sir Nyuszival

Rodrigo alig várta, hogy megszabaduljon a bőrét fedő fehéres-zöldes, nagyon büdös nyálkától.
Ahogy mendegéltek a szeméttelepről megszökve, beszédbe elegyedtek.
 - Honnan jöttél Rodrigo? - kérdezte tőle kíváncsian Anna, szép  barna szemével Rodrigora nézve.
- A Lila Citromra még emlékszem, oda mentünk Lucassal, a Retekkel, a haverommal megünnepelni a találkozásunkat, aztán se kép se hang, és ott ébredtem a konyhapulton. - mondta Rodrigo kicsit röstelkedve.
 - Persze, mindig az az átkozott ivászat, az tesz tönkre mindent - utálkozott Rudolf kényeskedve, és szinte remegtek duzzadó szemei a felháborodástól.
 - Pont Te mondod, akiből az az általad nagyon utált bor készül? Nahát, micsoda farizeus! - mondta Rodrigo, és elfordult. Nem akart egy ilyen beképzelt alakkal vitába keveredni.
De a vita már javában folyt.
Mérgesen bandukoltak tovább, Anna megzavarodva a hirtelen támadt csöndtől, Kálmán, a kiwi pedig semmit sem értve, kicsit bambán, egyik gyümölcstől a másikig gurulva.
Tóbiás nehézkesen húzta magát utánuk, egy része már nagyon löttyedtté vált, ezért sokkal súlyosabbnak érezte magát. Csak Anna miatt maradt velük a szökésnél, neki már a gusztustalan nyúlós kulimászra sem volt szüksége, simán belekeveredett a rothadónak látszó gyümölcsök közé. Ő már nem látszott annak, ő már az volt. Félhalott.  Az enyészet szép lassan bekebelezte.

Végre egy tóhoz érkeztek, amibe egyből belecsobbantak és megfürödtek.
Mindenki máshogyan érkezett bele, Rodrigó rikkantva hasast ugrott, a víz messze kifröccsent alóla, míg Anna igazi úrilányhoz hasonlóan óvatosan ereszkedett bele szoknyáját kicsit megemelve, Kálmán csak úgy boldogan belegurult a szőrein, Tóbiás simán belecsúszott, míg végül Rudolf - gyanakodva belemártva egy szemét a vízbe, majd az megnyalva megnyugodott, hogy nem mérgező a lé - szépen szemről szemre méltóságteljesen bevonult a vízbe.
Jó darabig fürödtek, szépen megsikálva magukat, aztán kifulladva a szárazföldön szárítkoztak hosszasan.
A fáradtságtól elbóbiskoltak.

Árnyék vetült rájuk. Először Kálmán riadtan, vaksin pislogva ébredt fel.
A félelemtől egy hang sem jött ki a torkán.
Egy hatalmas szőrös fehérség magasodott föléje és valami fényessel épp lecsapni készült rá.
Végül a sikoly bombaként robbant ki belőle felébresztve társait. Gyorsan oldalra gurult, szőrei rettegve meredtek felfelé.

A borotva lesújtott, de csak a földet érte.
A gyümölcsszökevények szerteszét gurultak, míg a rettegett Borotvás Sir Nyuszi ide-oda vágott fegyverével, egyre csak célt tévesztve. A levegőben lógott, hogy itt most mindegyiküket miszlikbe vágják, itt a vég.
Hiába menekültek meg Morrisonék konyhájából, hiába kenték magukra a büdös zöldes nyúlós gusztustalanságot, hiába hagyták ott a szeméttelepet és hiába mosakodtak meg, tisztán és szabadon fognak meghalni ebben az állati aprítóban.

Rodrigo felfortyant, ahogy ez lezajlott a fejében.
Nem hagyhatom, hogy egy ilyen jöttment megöljön engem. A szép Annát sem hagyhatom, de akkor már a kis lüke Kálmánnak sem szabad meghalni. Tóbiást is megmentem. Persze Rudolfért nem fájna a szívem, de azért ő is a banda tagja.
Bátran ugrott Sir Nyuszi elé.
 - Idesüss te fajankó, nem mersz kiállni velem, mi? - vonta magára a kóbor lovag figyelmét.
Sir Nyuszi meglepetten nézett feléje, egy pillanatra ritmust tévesztve.
Ekkor, a pillanatot kihasználva Tóbiás levetette a héját és utolsó erejével a nyuszi lába alá dobta.
Sir Nyuszi egyet lépett előre, de megcsúszott a banánhéjon és elvágódott. Borotvája nagyot csörrenve a kőre esett, jó messze tőle.
Kálmán gyorsan  odagurult és a borotvát még messzebb rúgta.
Sir Nyuszi nehézkesen tápászkodott fel, kicsit kábán az eséstől.
Ekkor Rudolf lépett akcióba. Egyenként tépegette a szemeket magáról és a rettegett lovag fejére célzott.
Az a váratlan golyózáportól menekülni próbált, fejét ide-oda kapkodta, de a golyók mégis eltalálták.
Kóválygott az ütésektől.
Akkor Anna rávetette magát, egész testével nekiesett és elsodorta.

Rodrigo kétségbeesettn nézett utána.
Elvesztünk..,suttogta maga elé. Ez a bolond Anna mindent elront, pedig őt védtük mindannyian. Megmentem, ha addig élek is.
Odagurult hozzá, és magával sodorta, messze a rettegett nyuszitól.
Mind odarohantak, és Annát vizsgálgatták, de szerencsére nem lett baja.
Félve néztek hátra, de szerencsére Sir Nyuszi a zúzódásaival és más sérüléseivel volt elfoglalva, kétségbeesetten fogta a fejét, tapogatta az oldalát.

Megint menekülőre fogták a dolgot. Tóbiás is velük volt, már sokkal könnyedébben mozgott, hogy elnehezedett bőrét nem kellett cipelnie.

A menekülés folytatódott......


Száll a mese blogról blogra, a mese első részét itt találjátok:

http://mesemagia.blogspot.hu/2013/09/gyumolcs-kalandorok.html

A vég

Hihetetlenül élvezte a meleget.
Lubickolt benne, alábukott, feljött, fickándozott, pörgött-forgott
Szép pirosasbarna színe lett pár perc alatt, ahogy a mozgástól és a hőtől kimelegedett.

Alányúltak, kiemelték.
Pihegett a rácson a kis társaival. Körülnézett. Rámosolygott a többiekre.
Azok visszamosolyogtak rá. Ők is megpihentek a játékban.

Zutty, belecsusszant a fehéres porba.
Isteni illata volt. Az a mesés, mély, sűrű, fúszeres illat! Tiszta karácsonyi!
Mélyen belélegezte és beledugta orrát a porba.
Ahogy kiemelte fejét, a másik ránevetett.
Nagyon viccesen nézhetett ki orrán a fehér, barnával pettyezett porral.
Egész testével meghempergett benne, amíg mindenhol olyan nem lett.
Mint valami hóember.

Már hűlt, mikor egy óriási markolószerűség óvatosan megfogta, és belemerítette valami mély lilásbordós ragacsos valamibe. Prüszkölve fújtatott, fulladozott a  kulimásztól, ami bevonta a fejét.

A markoló szorítása nem engedett. Már alig kapott levegőt.

Egy mély, vörös, nedves barlang közeledett feléje.
Páni félelem vett rajta erőt. Még érezte, ahogy valami hatalmas nyomás kettétöri a derekát.
Aztán apró darabokban csúszott le a gyomorba a kis túrófánk kökénylekvárostul, fahéjas porcukrostul.

Bevégeztetett.

( Ha kíváncsi vagy a receptre, és a másik sztorira, itt megtalálod:
http://miakajamara.blogspot.hu/2015/02/deruszoro-kedelyfecskendo.html )

Dolce vita

Már nyolc órája semmi nem történt. Először erőszakkal összekeverték valami kristállyal, ami az elején szúrta és idegesítette, aztán szép lassan eltűnt.
Semmi esemény, csak tiszta dögunalom. Meg ez az egyenletes meleg, itt alulról. Valójában jól is esett neki, úgysem szerette a hideget.
Nem történt semmi, de semmi. Hacsak az nem, hogy egyre kevesebben lettek. Mintha elpárologtak volna, többen eltűntek. Érdekes, ezt is csak most vette észre.
Az elején még majdnem öt centire voltak a szélétől, ha akarta volna, kilátott volna belőle és megnézhette volna, mi van a belső világon túl. De nem látott ki, akárhogy is keringett az alsó melegtől.
Most meg már a széle egész magasra került.

Reménytelenség lett úrrá rajta.
Hiába próbál meg bármit, innen nem juthat ki. Csak kering és kering folyton körbe és körbe. A keringés egyre lassult, és sűrűbb lett minden.
Egyre kevesebben voltak. Egyre barnábban, és egyre édesebben.

A dulce di leche elkezdett hűlni, ahogy egy kéz kikapcsolta a meleget alatta a tűzhelyen.

A mártásosak története

Röviden:

Visszautalnék a mártások több ezer éves történetére, mely bővelkedik zavaros részletekben, helyenként durva darabosságban, sűrű történeti homályban és más pikánsságokban, meg fanyarságokban. Az ízek, színek, és állagok erdején áthatolva lassan bontakozott csak ki az a légies könnyedség és leheletnyi íz, amely a mai mártásokat oly kitűnően jellemzi.

Idáig jutottunk, de a történet hosszúra nyúlik.

El is kezdem mindjárt.