Hihetetlenül élvezte a meleget.
Lubickolt benne, alábukott, feljött, fickándozott, pörgött-forgott
Szép pirosasbarna színe lett pár perc alatt, ahogy a mozgástól és a hőtől kimelegedett.
Alányúltak, kiemelték.
Pihegett a rácson a kis társaival. Körülnézett. Rámosolygott a többiekre.
Azok visszamosolyogtak rá. Ők is megpihentek a játékban.
Zutty, belecsusszant a fehéres porba.
Isteni illata volt. Az a mesés, mély, sűrű, fúszeres illat! Tiszta karácsonyi!
Mélyen belélegezte és beledugta orrát a porba.
Ahogy kiemelte fejét, a másik ránevetett.
Nagyon viccesen nézhetett ki orrán a fehér, barnával pettyezett porral.
Egész testével meghempergett benne, amíg mindenhol olyan nem lett.
Mint valami hóember.
Már hűlt, mikor egy óriási markolószerűség óvatosan megfogta, és belemerítette valami mély lilásbordós ragacsos valamibe. Prüszkölve fújtatott, fulladozott a kulimásztól, ami bevonta a fejét.
A markoló szorítása nem engedett. Már alig kapott levegőt.
Egy mély, vörös, nedves barlang közeledett feléje.
Páni félelem vett rajta erőt. Még érezte, ahogy valami hatalmas nyomás kettétöri a derekát.
Aztán apró darabokban csúszott le a gyomorba a kis túrófánk kökénylekvárostul, fahéjas porcukrostul.
Bevégeztetett.
( Ha kíváncsi vagy a receptre, és a másik sztorira, itt megtalálod:
http://miakajamara.blogspot.hu/2015/02/deruszoro-kedelyfecskendo.html )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése