Vidáman ringatózott, süttette a hasát a nappal.
Szép piros lett már mindenhol. Élvezte az életet.
Hirtelen letépték a szárával együtt és zutty, bedobták egy vödörbe. A fejére további sorstársak hullottak, nyomták kegyetlenül, meg is fájdult szegény feje tőle.
Kábán pihegett, miközben lóbálták a vödröt ide-oda.
Sokáig ment ez a lóbálás. Egyszer csak letették.
Végre megnyugodott. Egy nagyot lóbáltak rajta, és valami rácsra került pár társával együtt.
Hideg vízl folyt végig rajta, valósággal párolgott a forró bőrén a víz. Igaz kicsit lehűtötte, nem is esett olyan rosszul neki. Mélyeket sóhajtott.
Egy tálba zuhintották.
Őriási fogó közelített felé. Síkoltani akart, de nem jött ki hang a száján. Kitépték a szárát.
Bedobták egy másik tálba. Sok sorstársa hullott rá.
Behunyta a szemét. Valami furcsa vörös lé csurgott az arcán. Kinyitotta a szemét, de nem látott semmit ettől a vörös létől. Pánik vett rajta erőt.
Nem volt ideje sikoltani. Egy kéz összeszorította és kinyomta belőle a belét.
Mint egy levetett kabát hullott alá a többi közé.
Lassan valami meleget érzett alulról. Kellemes volt, jól esett neki.
A meleg forróságba váltott át. Fehér kristályok hullottak a petyhüdt testek közé. A vörös létől elolvadtak.
Fokozatosan elveszítette a petyhüdt formáját, lassanként egyneművé vált.
- Micsoda meggydömping van ebben az évben, sok lekvárt fogunk még befőzni! - hallotta elmosódottan a szavakat utoljára.
